Útrakelők

BÚCSÚZÁS

Ismét távozott egy kedves jóbarát,

Kivel együtt voltunk sok-sok éven át.

Lassan meg kell szokni, hogy búcsúzkodni kell,

Mert a társaságból valaki mindíg útrakel.

Sírnom kéne most, mégsem teszem,

Mert tudom, hogy az élet véges végtelen.

Nehéz megérteni, hogy menni kell,

De a sors törvényét nem kerüljük el.

Igaz, hogy e földön véget ér utunk,

Ám én úgy érzem, hogy mi még találkozunk.

Te most úgy döntöttél, hogy vízcsepp leszel,

A tűnő fellegekkel messzi útra kelsz.

Nem köt többé guzsba a földi szabály,

mert nyilott előtted a végtelen határ.

Nem tehetünk mást, megköszönjük neked,

Hogy közöttünk éltél, és ismerhettünk téged.

Most akkor indulj el, az Isten legyen veled,

Míg élünk őrizzük kedves emlékedet.

2011. Húsvét

CSÁKÁNYOS FERI EMLÉKÉRE

1949.07.09-2012. 07.31.

Élt 63 évet

Emlékezünk még a régi szép időkre,

És félve gondolunk az eljövendőre,

Horgász-széked üres, - nem nevetsz vidáman,

Ahogy megszoktuk azt Tőled már korábban.

Jó ember voltál, a legjobbik fajtából,

Ki segített mindig, bárkinek és bárhol.

Szereteted igaz és tenger-végtelen,

Emberi értéked sugárzón szertelen.

Mi sok-sok  bölcsességet eltanultunk Tőled,

Pedig csak cseppeket kaphattunk belőled.

Hangod most is halljuk, mosolyod szeretjük,

Aranyköpéseid máig emlegetjük.

Mert ki Téged ismert díjazta humorod,

Kedveden sem látszott a nyugdíjas korod.

Tanácsaid, ötleteid lendületet adtak,

Így nagyon hiányzol ennek a csapatnak,

Megtartjuk a titkot, őrizzük a lángot,

Sajnos elvesztettünk egy igaz barátot.

Ígérjük! míg élünk, amíg ver a szívünk

Gondolatban mindig itt leszel közöttünk.

NYUGODJ BÉKÉBEN!