M.Jankó János költő

Honlap: 

M. Jankó János (Molnár János) 1947-ben a Somogy-megyei Nagyszakácsiban született.

Budapesten a Szemere Bertalan Általános Iskolában szerette meg az irodalmat, a verseket, ahol színjátszó körökben szerepelt, zenét tanult, és évekig az Operaház gyermekkórusának is tagja volt.

Középiskolás korában zenekarban játszott, - ott saját ihletésű dalszövegeivel tűnt ki.  Katona évei alatt több verse is született.

Így vall életéről:  

„Az iskola és katonaévek elmúltával az élet szólított. Mesterséget tanultam, megnősültem. A munka, a család. és az otthonteremtés kötötte le az időmet.

A költészet kicsit háttérbe szorult, de a versek szeretete mindig megmaradt.

Nyugdíjas éveim eljötte új lendületet adott vágyaimnak, költészetemnek.

2009 nyarán megismerkedtem Kanizsa József költő, íróval a Krúdy irodalmi kör titkárával.

Az Ő biztatására és irányításával kezdtem újra foglalkozni az irodalommal.

2010-től kezdve a Kláris folyóiratban és antológiákban, valamint a XVI. kerületi Fórum újságban jelentek meg írásaim.

A 2010. Mesefesztivál Pályázatra írt verses mesémmel bekerültem, - Az én mesém – című gyermekmese kötetbe.

Állandó szereplője vagyok a Krúdy Irodalmi-kör, az Eötvös Könyvtár, az Újpalotai – és a Kőbányai Közösségi Ház rendezvényeinek.

Tervezem, hogy a közeljövőben prózai munkával is jelentkezem.

Ars poeticám a vers népszerűsítése, a magyar nyelv páratlan, gyönyörű szókincsének ápolása.”

Oshik Jánosné Nagy Katalin

AZ ELSŐ DALOM

(Így kezdődött)

Őstölgyfa erdőnek lombos sátorában,

Ködös őszi esten gyökeret vert lábam.

Aludni készült a zsivajgó rengeteg,

Fejemre hulltak a rőt színű levelek.

Mellettem – aki már letette a gondját -

Az öreg tölgy ága hintáztatta lombját.

Álmos szemével most lepillantott reám,

Friss harmatgyöngy ringott minden ága-bogán.

E fának tövében bársony moha ágyba,’

Álmából ébredt fel szentjánosbogárka.

És amiként csendben beállt az éjsötét,

Meggyújtotta tüstént parányi mécsesét.

Majd amint a fánál mélán álldogáltam,

Száraz, korhadt ágán vén lantot találtam.

Nem tudván, hogy ki volt valaha dalnoka,

Azt sem, hogy e hangszert – vaj’h ki tette oda.

Néztem ámulattal, félőn leemeltem,

Suta gyermekujjal tétován pengettem.

Fölneszelt az erdő, kinyitotta szemét:

Meghallgatta szívem legelső énekét.

Miről is szólhatott volna ez a nóta:

Az indián nyárról már ősidők óta.

Miközben rájöttem - zenélnek a szavak,

Természet hangjai dalnokká avattak.

M.Jankó János

2012. május 17-én jelent meg első verseskötete,

KÁRPÁTOK FOHÁSZA  címmel.

A könyv teljes tartalma honlapján olvasható.

https://cms.m-janko-janos.webnode.hu