Aranyosi Ervin

https://versek.aranyosiervin.com/

MOSOLY

Szemed sarkában, vidáman ott ragyog.
Arcodon árad, s legjobb, ha ott hagyod.
Ha másra nézel, majd ugyanezt kapod,
és szebbnek látod már ma, a holnapot.
Mosolynak hívják, – arcodon feldereng, -
Járványként terjed. S ahogy az emberek
elkapják tőled, a szívükben meleg,
biztató érzés és hála kap helyet.
Add hát tovább, mert meg nem tarthatod!
Induljon így el minden új napod.
S hidd el nekem, ha szívedből adod,
Akinek nyújtod, vissza is kapod.

NEVESS MINDÍG

Az ember tudja ezer éve,
hogy gyógyító a nevetése.
A rekeszizmok rezegése,
a belső szervek ébredése!
Ne kérdezd, hogy tévedés-e?
Egy dolog legyen az észbe vésve:
Ne kezdj hozzá sose késve.
Reggelire, és ebédre,
S ha készülsz a lefekvésre,
Legyen időd nevetésre.

MOSOLYVARÁZS

Te, aki vágysz szép életet,
Megálmodsz egy új holnapot.
Lehet szebb napod s éjjeled,
S hidd el, hogy ezt meg is kapod.

Szívedben ott él a parázs.
Izzítsd tüzesre lelkedet!
Segítsen a mosolyvarázs.
Siker kísérje tettedet.
Mosoly ragyogjon ajkadon,
s vidám szemedbe bárki néz
- Varázsos minden alkalom -
Mely stresszelt szívet megigéz.

Borúra öntsél hát derűt,
Adj új ruhát, új szövetet,
szép hangú, zengő hegedűt,
s mint, aki újjá született,
Adj új hitet és titkodat,
oszd meg csak bátran bárkivel.
Az élet gyorsan elszalad
S nem mindegy mit, s miért teszel.

Élvezd a mát, mert benne élsz,
s holnapot tervezz lelkesen,
Szíved vezessen, ne az ész
A társaiddal kedvesen
bánj. S látod, azt kapod,
amit te adtál már sokat.
Arcodon érezd a napot,
S deríts mosolyra másokat!

MOSOLYOGJ MAGYAR

Áldd meg Isten a magyart!
Mosolyát, mit eltakart
Villantsa bátran.
S itt e hazában,
Felemelt fejjel
boldogan éljen,
nevéhez méltó
megbecsülésben.

Annyian mondják:
Peches e nép.
S meghamisítják
a történetét.
Pedig ha nézed,
magad is érzed,
örökös részed
a büszkeség.

Mi minden adtunk
Már e világnak?
Hőseink szobra
még része a mának.
Szellemünk formálja,
bejárja a földet,
Minket hívnak,
ha “kéne egy ötlet”.

Használnak minket,
de megbecsülésben
ritkán van részünk!
Nehezen értem:
Szeretünk adni,
De nem merünk kapni,
Méltó jutalmunk
Mind elfogadni.

Eredményeinket
‘fölözik mások,
az agyelszívásra
nem lehet más ok.
Tanuljuk hát meg
végre a titkot:
Nem csak az ötletet
Vonzhatod itt-ott.

Anyagi, lelki
gazdagodásunk.
Kapjunk meg mindent,
Amire vágyunk!
S legyen mosolya
végre e népnek.
Higgyük, érezzük
Az életet szépnek.

SZINES HINTÁKRÓL ÁLMODOM

Egész nap ülnék, ülnék szüntelen,
s a hinta felrepülne velem hirtelen
és visszahullna ahol most vagyok,
s időnként fent lehetnék, ahol a nagyok.
Színes hinta repít a nap felé,
kezemet tartom két szemem elé.
Aranyló fénye varázsol, vakít,
s nem látom tőle a múltnak árnyait.
Mint órainga mérném az időt,
Múló jelenben várnám a jövőt,
s érezném rajta, az égbe juthatok,
kinyújtott kézzel elérném a napot.
Nincs elérhetetlen, akiben vágy lakik,
bármit megkaphat, – kövesse vágyait!
Van néha mélypont, azon is túl leszünk,
ha álom vezérel, s nem tudatos eszünk.
Higgy önmagadban és hintád felrepít,
éld meg az élet boldog szépségeit…

ÉRINTS MEG!

Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
      Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!

Te csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!

Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
Öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,

S nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
Helyemet nem találom, sok még az új dolog!

Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
Könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!

Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
Mesélő érintésed álomba ringató!

Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
 

Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
Az élet viharához így alkalmazkodom.

Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
Viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!

Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!
Megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
Értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
 

Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,

Legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!
 

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
Érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.

Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.

Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
 

Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
Lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.
 

Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
S van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.

Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
 

Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
Így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.

Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
Amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
 

Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
Simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
Te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.