Ez a weboldal saját magam és barátaim szórakoztatására jött létre. 

Remélem, megfelelően tükrözi majd az egyéniségemet.

Szeretném megtanulni a weblap készítés fortélyait.

Ide gyűjteném kedvenceimet - verseket, vicceket, feliratos képeket, zenéket stb...

A többi majd kialakul......

Hú!   belefáradtam az eddigi erőfeszítésbe.

Gyere kedves látogató, -  frissítőnek igyunk meg egy jó kávét!

KÁVÉ MONOLÓG

Kérünk Urunk, kérünk hően,

Add a kávé legyen bőven!

Mert így – ők – az ősz asszonyságok.

Kapnak egy kis forróságot.

S azt érzik a mámorban,

Most vannak a legjobb korban.

Mikor önti, mikor issza,

Nem adhatja a szót vissza.

Egyet hörpint, egyet márt,

S szívja a jó illatát.

És az örökké pergő nyelvek,

Elnémulnak és csak nyelnek.

Kérünk Urunk, kérünk hően,

Add a kávé legyen bőven,

Mert azt a kis házi békét,

Házasélet menedékét,

Ami van még idelenn,

Azt a kávé tartja fenn!

ADY ENDRE

KÁVÉHÁZBAN

Kávéházi sarokasztal,
Körülüljük szépen.
Így szoktuk azt minden este,
Így szoktuk azt négyen.
Diskurálunk, elpletykázunk
Egyről-másról, sorba -
Másképpen a téli este
Rém unalmas volna.

Egyik színész, másik költő...
Összeillik szépen.
Valamennyi bohém fiú,
Van miről beszéljen.
A hír és név, a dicsőség
Valamennyi célja...
Mégis, mégis úgy elborong
A négy fiú néha...

És ilyenkor biztatgatjuk,
Vigasztaljuk egymást.
Másra visszük a beszédet:
- Lesz-e holnap telt ház?
- A szép Lili kap-e csokrot?
- Írt a hadnagyának?
...Addig, addig beszélgetünk,
Míg elfut a bánat.

Olykor-olykor kijelöljük,
Hogy ki beszél máma,
Mindeniknek van valami
Jó históriája.
Elsiratott ábránd éled
Mindenik mesébe',
Visszaint az ifjuságnak
Messze bolygó fénye.

Egyik este véletlenül
Én jöttem a sorba,
Mesélni a féltett multról
Nekem kellett volna.
Amit talizmánná tesznek
Hosszu, kínos évek:
A legelső szerelemről
Szóljon hát az ének!...

Belekezdtem... De egyszerre
Megbénult a lelkem,
Feltárult a mult előttem
Emlékekkel telten...
Egy kis város, ahol egykor
Olyan boldog voltam,
Egy szép leány, kiről egykor
Annyiszor daloltam...

Elszédített ennyi emlék,
Szemem könnybe lábadt...
- Mért is kérdeztétek az én
Bús históriámat?...
Bánat ült a fiuk arcán,
Elhallgattak szépen...
Ott csillogott az a könnycsepp
Mindnyájunk szemében...

Baranyi Ferenc :    ESŐVERÉSSEL

A biztonság: keresztútnál bevárni

a tétovát s mutatni: erre térj.

s – nem vádolván vaksággal – fényt kínálni

ha ködbe búvik előle a fény.

Keménységnél nem hangerő a mérce,

nem csak a szúrós szemek vádolók,

legszigorúbb a csöndes hang erélye,

s meleg tekintet a legáthatóbb.

A jóság soknak elviselhetetlen,

elismerni, hogy ember az a másik,

a jégverés csak kárt tehet a kertben,

de az esőtől mag fakad, virág nyit.

S te így növelsz: esőveréssel engem,

kérlelhetetlen, komoly szeretetben.